Interjú a Halászati Lapokban Gyuricza Csabával
Magyar Mezőgazdaság/Halászati Lapok/Hajtun György – 2017. augusztus 14., hétfő, 12:47

Szoros együttműködés a szakma képviselőivel

Az országos halfőző versenyen minden esetben rangos zsűri bírálja el a kategóriák halételeit. Így volt ez az idei, a 43. Országos Halfőző Versenyen, amelyet Szombathelyen, a Ferences kertben rendeztek meg. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) főigazgatója – mondhatni – állandó tagja a vegyes halételeket bíráló bizottságnak. A beszélgetésre az is alkalmat adott, hogy a NAIK Halászati Kutató Intézetének élén váltás történt, amit a főigazgató kezdeményezett.

Gyuricza Csaba: fontosnak tartom, hogy
tovább erősítsük a nemzetközi jelenlétet
is és növeljük a magyar halászati tudo-
mány elismertségét, mert az visszahat a
hazai körülményekre

Fotó: Hajtun György

• Főigazgató úr, jól gondolom, hogy a zsűriben való részvételével azt is jelzi, hogy igen erős a kötődése a halhoz, a halételekhez?
– A Körös partján, Gyomaendrődön nőttem fel, ahol 25 holtág ékesíti a várost, így nem tud az ember úgy elmenni otthonról, hogy ne valamelyik vízparton kössön ki. Édesapám kisgyerekkoromtól vitt horgászni, így a hal rendszeresen ott volt a családi asztalon. S az életem is úgy alakult, hogy mindig volt kapcsolatom a hallal, a halászattal, mivel többször „találtak meg” olyan feladatok, amelyek miatt a halászati ágazattal, a halgazdálkodással szorosabb kapcsolatom alakult ki. Így volt ez a Szent István Egyetemen dékánként, ahol az ország egyetlen halgazdálkodási tanszéke az általam vezetett karon belül működött. Ez a tanszék jelenleg is nagyon fontos tudományos műhelye, iskolája az egyetemnek. Amikor a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke lettem, akkor az egész halászati ágazat hazai és uniós forrásainak a kezelése is feladataim közé tartozott a Halászati Operatív Program révén. Jelenleg pedig a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatójaként a Szarvasi Halászati Kutató Intézet tartozik hozzánk, és az azzal kapcsolatos feladatok koordinálását végezzük. Ez megint csak egy komoly feladat, hiszen a halgazdálkodás szempontjából az intézet nagy jelentőséggel bír, tehát a munkám révén csaknem egy évtizede foglalkozom a hallal, a halászattal. Valószínű, hogy emiatt is hívnak el zsűrizni, amit megkedveltem, és örömmel teszek eleget a meghívásoknak.

• Akadt dolga mostanában a HAKI-val is, mert vezetőváltás történt.
– Igen, mert úgy ítéltem meg, hogy a halászati kutatás fejlesztése, fejlődő pályára állítása azt igényli, hogy személyi változások is bekövetkezzenek az intézetben. Az ehhez szükséges lépéseket tettem meg, amit nagyon fontosnak tartok, mert Magyarországon a halászati kutatásnak igen nagy hagyományai vannak. A HAKI több mint 110 éves intézmény, s egy olyan fontos kutatói bázisunk, amely nemcsak a hazai halászati ágazatot szolgálta ki az elmúlt évtizedekben is, hanem nemzetközi szinten, világviszonylatban is olyan nagy elismertségre tett szert, ami tiszteletre méltó. Különösen Ázsiát említhetem, mert ha oda elmegyünk, akkor ma is a magyar halászoktól, haltudománytól hangos az ottani közvélemény, mert nagyon sokat köszönhetnek a magyar tudomány képviselőinek, akik ott dolgoztak. Ha nézzük a halászati kutatást, a HAKI működését, szerepét, akkor azt láthatjuk, hogy az ágazat súlyához képest lényegesen nagyobb intézetről van szó. Infrastruktúráját, létszámát tekintve is nagyobb az intézet, mint az egész magyar állattenyésztést kiszolgáló kutatóintézet. Ez azt is jelenti, hogy önmagában az ágazat nem tud eltartani egy ilyen léptékű kutatói intézetet, ugyanakkor nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy lejjebb adjunk azokból a tradíciókból, amelyek az elmúlt évtizedekben – főként Váradi László igazgatói munkája során – megszülettek. Fontosnak tartom, hogy tovább erősítsük a nemzetközi jelenlétet is, és növeljük a magyar halászati tudomány elismertségét, mert az visszahat a hazai körülményekre is. Van bőven tennivaló, az elmúlt években elindult egy növekvő tendencia a hazai halfogyasztásban, s lehet, hogy utolsó lehetőségünk van arra, hogy az uniós forrásokat maximálisan kihasználjuk. Ehhez pedig olyan menedzsmentre, gondolkodásmódra van szükség, amelyik maximálisan él a lehetőségekkel.

–  Engedjen meg két megjegyzést. Az egyik: a szakmának igen jól esett, hogy kikérte a véleményét az új intézetigazgató kinevezéséhez, mert Halasi Kovács Béla kinevezését a szakmaközi szervezet is támogatta. A másik megjegyzésem az, hogy a HAKI kissé a szakmától elszigetelten dolgozik, bár voltak kísérletek a változtatásra.
– Az első megjegyzéséhez csak annyit, hogy a jövőben is szorosan együtt kívánunk működni a szakma képviselőivel. A másik megjegyzése is valós, ezért is megygyőződésem, hogy a szakpolitikát támogató kutatásnak gyakorlatorientáltnak kell lennie. Ez az egész NAIK-ra, agrárkutatási hálózatra kell, hogy érvényes legyen, és ezért tartottam fontosnak, hogy olyan menedzsmentje legyen a HAKI-nak, akik napi szinten is ugyanazt a nyelvet beszélik, közösen gondolkodnak az ágazat jövőjéről az ágazat vezetőivel, az ágazati képviselettel. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az ágazati szereplők és a kutatásban résztvevők ne közösen, együtt gondolkodva menjenek előre – ez másként nem működik jól. Legyen együttműködés, mert a gyakorlat irányába történő megjelenítés az ágazati szereplők, az ágazati érdekképviseleten keresztül történik. A kutatás nem működhet elefántcsont-toronyban, mert ha nem szolgálja az ágazat érdekeit, akkor annak nincs értelme. Vezetőként személyesen is fontos nekem, hogy olyan igazgatója legyen a HAKI-nak, akivel az ágazat szereplői közös nyelvet beszélnek, tesznek javaslatot az ágazat fejlesztési irányainak meghatározására.

• Napjainkban  nem  kerülhetjük meg a kérdést: van-e elegendő forrás a HAKI működtetéséhez?
– A mindennapi működéshez szükséges forrásokat a NAIK költségvetése biztosítja. Az viszont jogos elvárás, hogy az újabb és újabb, a gyakorlati életből érkező megrendeléseket maga az intézet generálja azzal, hogy olyan kutatásokat végez, amelyek érdekesek és hasznosak a gazdálkodók számára is. Ha olyan témakörökben kutatnak, amelyek a mezőgazdaság versenyképességét hosszú távon, Magyarországon erősíti, akkor a gazdasági élet szereplőinek is elemi érdeke az, hogy a kutatásban közreműködjenek, gyorsítsák, segítsék ezt a folyamatot, és közösen, akár megrendelőként is részt vegyenek benne. A HAKI mindig jól teljesített, mert az ágazat ilyen szempontból jó pályázó, érdekérvényesítő szereppel rendelkezik. Ha nagy szükség volt rá, mindig összefogtak az ágazat szereplői, jó példa erre a szakmaközi szervezet megalakítása. Azt hiszem, példaértékű az az összefogás, ami körvonalazódik az innovációs területen is, mivel a forrásokat nem elaprózzuk, hanem közösen indulunk az EU-s pályázatokon.

• Fél éve, hogy ön a NAIK főigazgatója. Nekem feltűnt, hogy mekkora lendületet vett a tudományos ágazat bemutatása. Sorra rendezik azokat az eseményeket, amelyeken a kutatóintézetek a saját eredményeiket mutatják be.
– Remélem, nem csak önnek tűnt fel, hogy a NAIK nyitott a nagyközönség felé. Nekem ugyanis furcsa volt, hogy amikor a NAIK főigazgatója lettem, akkor nagyon sok meghatározó agrárszereplő azt kérdezte, hogy minek is lettél a főigazgatója, miközben a szakpolitikát támogató, segítő legfontosabb intézményrendszerről beszélünk. Az elmúlt években sem sikerült olyan ismertséget szerezni, ami a szakmán belül is tudatosítja a NAIK fontosságát, nemhogy a szakmán kívül. Ezért kezdtük el a brandépí-    tést, amelynek célja az intézményrendszer, és azon keresztül az eredményeink bemutatása, másrészt a mezőgazdaság népszerűsítése. Ebben nagyon fontos szerepet töltenek be a fiatalok, akik számára a közösségi portálokon juttatjuk el az információkat. Tudatosan jelenünk meg nemcsak a szaksajtóban, hanem akár a bulvárm édiában is, olyan módon, hogy a mezőgazdasági tevékenységet, az elért eredményeket megpróbáljuk eladhatóvá tenni.

• Társadalmi szinten azt is tudatosítani kell, hogy ma már a mezőgazdasági tevékenység óriási változásokon ment keresztül.
– Ez így van. Olyan forradalmi változások zajlanak ma a mezőgazdaságban, mint az 1700-as évek idején, amikor a kézi munkaerőt gépi munkaerőre váltották. Ma ugyanez zajlik az informatika révén, s ma már nem a kapálásról, ásásról szól a mezőgazdasági munka, hanem arról, hogy vezető nélkül dolgozik a traktor a földeken. Új tudásra van szükség, az informatikai és a mezőgazdasági tudás ma már elválaszthatatlan egymástól. Ezt azért még kevesen ismerik el és fel.

• Térjünk vissza a halfőző versenyhez! Ön szerint fontosak-e ezek a hagyományőrző rendezvények?
– Ilyenkor elmondhatók azok a közhelyek, hogy közösségformálók, népszerűsítők ezek a rendezvények, de ezen túlmenően az országos és a helyi fesztiválok nagyon fontosak, mert a közgondolkodásba beviszik a halászattal kapcsolatban a halfogyasztás jelentőségét. Az elmúlt évtizedekben a halfogyasztás kicsit háttérbe szorult, az unión belül az utolsó helyen állunk, bár az utóbbi években biztató eredményeket tudunk felmutatni. De ez még nem elég, mert az egészséges táplálkozásban a halnak sokkal nagyobb a szerepe. A magyar halászó, vadászó nemzet volt, és ezt nem szabad elfelejteni. Kiváló, halban gazdag természetes vizeink vannak, jó minőségű a magyar haltermelés, és az említett háttértudás is rendelkezésre áll. Az ilyen rendezvényeken aprópénzre tudjuk váltani az eredményeket, és a nagyközönség is megtapasztalja, hogy mennyire változatosan készíthető el a hazai termelésű, jó minőségű halhús.

• Milyen jövőképet tudna elképzelni a rendezvénynek?
– A jövőképet a múlt is rajzolja, hiszen több évtizedre tekint vissza az országos halfőző verseny. Ez azt jelenti, hogy stabilan van létjogosultsága. Nyáron egymást érik a halas rendezvények, de nem félek attól, hogy ez a hagyomány megszakad, hiszen a helyszínért is verseny folyik. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, mert összetartja a halas ágazat szereplőit, s a térségből idevonzza a látogatókat, akik reményei szerint éppen azért fognak több halat fogyasztani, mert megkóstolták azokat a változatos halételeket, amelyeket a rendezvényen készítenek el.

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.